Kisütöttük, hogy mit nézzünk

Tortát a képedbe

Tortát a képedbe

Tortát a képedbe – bevezető

2018. december 04. - Jumbóka

Születésnapomra. Ne ijedjen meg senki, ekkora fordulat nem történt a blogon, hogy József Attilát fogok idézni. De ha ő megengedte, hogy egy verssel lepje meg magát a szülinapjára, én is hagy ünnepeljem meg szerénységemet egy írással, na meg egy TORTÁVAL! De, hogy lássátok, nem vagyok akkora egoista, mint amekkora néha látszik, nem a saját szülinapomat ünneplem, hanem a blogjaimét. (Na jó, ezekben is magamat látom.) Egy blog persze nem adhat tortát az olvasónak, hiszen a képernyő nyalogatása nem egy XXI. századi feladvány. Báááár a virtuális világ fejlődésével ehhez is egyre közelebb kerülünk. Az eddigi posztjaimban keveredtek a műfajok, a stílusok, de hasonlóságokra csak a címkékben rejtőző kulcsszavak utaltak. De most itt az igazi változás, egy önálló tortablog! Ízelítőül egy szeletke.

tortaszelet.jpg

Vigyázat, az önállóság csak „őtortatáságra” vonatkozik. Mármint, hogy a témáját illetően csak tortákkal foglalkozik. Igaz, nem egészen a hagyományos értelemben. Ott ugyanis még nem tartok, hogy tortákat is készítsek. Erre egy igazán illetékes szakértő vállalkozott. Hogy személyiségét illetően mennyire kíván előtérbe kerülni, ez majd az idők során elválik. Maradjunk annyiban, hogy egy pasiról van szó. Annak idején ő is úgy állt hozzá az első tortájához, hogy „próba cseresznye…”. Az viszont tény, hogy neki jobban bejött a sütés, mint nekem az írás. Jelenleg is profi sütemény-költeményeket gyárt amatőr körülmények között. (Hej, ha egyszer még egy jó fotóssal is összehoz bennünket a sors… Na, de így legalább életszerű.)

Tisztázzuk azért, hogy mi is ennek a sorozatnak a lényege. Már csak azért is, hogy nehogy utólag kelljen mosakodni, elég a csetreseket eltakarítani egy-egy remekmű után. Az interneten számos olyan tematikus bloggal találkozunk, amelyek különféle ételeket – így tortákat is – feldolgoz. Receptekkel, rengeteg szakmai háttérrel megfűszerezve, tényleg gasztroangyal legyen a talpán, aki beléjük tud kötni. Ezekkel nem tudnánk versenyezni, ezért nem is ez a cél. A látvány része azt tükrözi majd, hogy egy ötletből mi valósult meg. Ami a betűfolyamot illeti, ott meg az olvasható, hogy egy kívülálló – de lelkes rajongó fejébe hogyan mászik bele egy ilyen költemény. Ezeket a csodákat ugyanis vétek lenne szó szerint bárkinek is a képébe nyomni. Jusson csak el falatokban, szájon át az ízlelőbimbókon keresztül a jól megérdemelt helyére!

Na, de vissza a gyökerekhez. (Nem azokhoz, akiről legutóbb írtam, Isten ment, hogy azokra további energiákat fordítsunk. Az energia megmaradásának törvénye úgyis áthágta – legalábbis abban a műfajban – a „perpetum mobile” gátjait. Nem csak hogy nem akar leállni, folyamatosan generálja az agyhalottakat. Őket meg már nem illetném egy, a képükbe nyomott tortával.) Szóval, az akkori ráérős korszakomban elhatároztam, hogy majd az írásaimmal megváltom a világot. Ez sikerült is! Az én kis lelkiségemet kitárulkoztattam, és egy-egy szösszenet elszabadulásakor majdnem annyira megkönnyebbültem, mint a lakás legkisebb helyiségéből kilépve. A néhány tagból álló blog-família (Lépcsőház, Lépcsőházon kívül, Eszperenre-mellesleg, Fejszelep) első tagja 10 éve indult útjára egy akkor még ártatlannak tűnő bejegyzéssel. (Igen, a tolvaj bűnügyi értelemben ártatlan maradt, mert nem ítélték el – hiszen el sem kapták.)

Hogy ad mégis mi ad okot az ünneplésre? Az, hogy egy hétköznapi ember is szép sikereket érhet el. Legalábbis ha pozitívan gondolkodik, akkor a saját maga számára biztosan. Sosem tartottam magam bloggernek, csak olyasvalakinek, aki amolyan „ami a szívén az a száján” módon kiárasztja magából a bent maradás estén önveszélyes feszültséget. Persze a kitárulkozás már mások számára (is) jelenthet veszélyt, de aki (egy kicsit) ismer, már megszokhatta. És különben is… szólásszabadság van. Ja… nem (mindig), de amíg hivatalos pecséttel nem igazolják, hogy közveszélyes lennék, addig legalább önkéntes alapon tessenek szívesek elviselni. Legfeljebb majd én kérek elnézést… csak addig álljatok féllábon. (Továbbá olvassátok újra a közel 200 bejegyzést.) A posztonkénti többezres olvasottságot természetesen csak akkor tudtam elérni, ha írásaim megjelentek valamelyik országosan ismert internetes újság címlapján. De most itt az új lehetőség, és a tortákkal megédesítve még inkább szélesedhet az olvasótábor! Másodlagos velejárója a dolognak, hogy számítógép-alkatrészekkel foglalkozó ismerősöm is van. Ez azért fontos, hogy van tippem, kihez lehet fordulni, ha a nyálcsorgatás következményeként folyadékkal telik meg a billentyűzet.

tortak_a_teraszon.jpg

Remélem, nem okozok csalódást azoknak, akik valami élces csattanót várnak a hosszú körmondatok végére. Ide ugyanis már csak egy közhely jutott, amit akár egy üzemi étkezdében is unásig lehet mondani és hallgatni: Jó étvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

https://tortatakepedbe.blog.hu/api/trackback/id/tr8614431462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása