Igazából azok is most szembesülnek azzal, hogy miképpen áll össze ez az új blog, akik már olvasták a kissé hosszúra nyújtott bevezetőt. Mert a puding próbája akkor is az evés, ha az éppen tortába van ágyazva. Mindenekelőtt egy friss élmény, hiszen az írássorozattól függetlenül a péntek estét is sikerült torták között tölteni.

Előítéletekkel vagyunk tele. Vagy ez csak az egy első látás élményének fokozása, ha már a bemutatkozás során lefuttatunk magunkban egy kérdéssort? Kivel hozott már megint össze bennünket a sors? Dr. Kovács vagyok – hallhatjuk pl. a kezünk nyújtása után. Igen ám, de milyen doktor? Orvos, ügyvéd netán valamely más tudományok művelője az illető? Szabad e előre elmélkedni, vagy az ilyen közvetlen találkozásoknak éppen az a lényege, hogy van idő megismernünk a másik felet? Ahogy megígértem, a jegyzeteim témája nem elsősorban a hozzávalók taglalása. Így tehát az ételhez, vagy ennek anagrammájaként az élethez sem kínálok recepteket. Hagyjunk időt a másik feltárásához, hiszen a belsőségek megismeréséhez időre van szükség. Kinek többre, kinek kevesebbre, az embereknél ugyanúgy minta tortáknál.

Az orvosok könnyen a vesénkbe láthatnak, a jogászoknak viszont ha bármit is mondunk, felhasználhatják ellenünk. De, hogy az utóbbiakat más módon is megközelítsem, „szinte” szó szerint kell idéznem egy kedves ismerősöm szavait. „A mai bírósági gyakorlatban még az is előfordulhat, hogy az nyeri meg a pert, (ahogy ő mondaná – a pört) akinek igaza van.”

A tortáknál szerencsére gyorsabban tudunk ítéletet hirdetni, hacsak nincsenek káros mellékhatásai az első éjszakát követően. Egy biztos. vigyázni kell az édességgel, mert nyomokban boldogsághormont tartalmazhat.